A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem a magyar felsőoktatás egyik legrégebbi, és legnagyobb hagyományokkal rendelkező egyeteme. Hét karán az együttműködés aláírásakor kezdte 227. tanévét több mint húszezer beiratkozott hallgatóval és mintegy 700 főállású oktatójával. Kiemelkedő tudományos teljesítményére jellemző, hogy mindegyik nemzetközi rangsorban szerepel, padjaiban három Nobel díjasunk is tanult (Gábor Dénes, Oláh György és Wigner Jenő), és oktatói folyamatosan magas szinvonalú publikációs tevékenységet folytatnak a nemzetközileg jegyzett folyóiratokban és konferenciákon. A Műegyetem megkerülhetetlen szereplője a hazai a K+F és innovációs ökoszisztémának is, kiterjedt vállalati kapcsolatrendszere, a műszaki- és természettudományi területekről származó találmányai, szabadalmai nemcsak magyar, hanem nemzetközi szempontból is jelentősek. Rubik Ernő világhíres bűvös kockája vagy Várkonyi Péter és Domonkos Gábor gömböce méltó utódai Bánki Dónát karburátorának vagy Kandó Kálmán váltóáramú mozdonyának, amelyek forradalmasították a gépjármüvek illetve a vasúti közlekedés fejlődését.
Kevésbé köztudott, de a hazai közgazdaságtan bölcsője is a Műegyetem volt, ugyanis Heller Farkas, akit bátran a magyar közgazdaságtani oktatás és kutatás megteremtőjének nevezhetünk itt hozta létre tanszékét, majd később – annak elismerésül, hogy a közgazdaságtan a műszaki tudománnyal egyenértékű fontossággal bír a Műegyetemen – magának az egész egyetemnek is rektora lett. 1948 után, amikor ennek a területnek a kizárólagos képző helye a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem lett, egészen 1998-ig szünetelt a BME-n a kari szintre emelése enne a tudományterületnek, amikor is megalakult a Gazdaság- és Társadalomtudományi kar, és talán a Műegyetemi hagyományokhoz való visszatérési folyamat csúcspontjának tekinthető a 2000-es év, amikor is az egyetem nevébe is visszakerült gazdaságtudomány; azóta a Műegyetem hivatalos megnevezése ugyanis Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem.