Az okosvárosok egyik alapvető jellemzője, hogy érzékelési és infokommunikációs technológiák segítségével próbálják előbb megfigyelni és megérteni, majd optimalizálni, hatékonyabbá tenni a város működését befolyásoló különböző rendszereket, folyamatokat. Az egyik legkomolyabb gátja azonban a városok széleskörű „okosításának” az, hogy e technológiák telepítése és hosszú távú működtetése jelentős anyagi erőforrásokat igényel, a technológiák ráadásul rendkívüli gyorsasággal fejlődnek és ezáltal a telepített megoldások nagyon hamar el is avulnak, mindemellett azonban a konkrét előnyök sok esetben nehezen mérhetőek és forintosíthatóak. Ha például szenzorokkal szerelnénk fel Budapest összes parkolóhelyét az nyilvánvalóan csökkentené a parkolóhelyet kereső autók számát, ezáltal pedig a város forgalmát és a légszennyezést. De hogy mindez milyen anyagi előnyökkel járna a kieső munkaidő csökkenése, a városon belüli gyorsabb áruszállítás, vagy a légúti megbetegedésekhez köthető egészségügyi kiadások tekintetében az viszonylag nehezen becsülhető.  

Ezért tapasztalhatjuk azt, hogy legtöbb esetben kisméretű pilot projekteket indítanak el a városok (pl. 100 db szenzorokkal felszerelt okos parkolóhely kiépítése), de a teljes város lefedésére a megfelelő technológiával nincs anyagi fedezetük. A pénzintézetek pedig nem szívesen hiteleznek olyan fejlesztéseket, melyek anyagi megtérülése nehezen mérhető. Ebben az alprojektben ezért a célunk az volt, hogy bemutassuk, hogyan lehet egy adott okosváros fejlesztés előnyeit konkrétan mérni, egy dedikált szimulátor segítségével.      

A kiválasztott terület a telekocsizás volt. A nagyvárosok körüli agglomerációkban élők jelentős gépjárműforgalmat generálnak ugyanis azzal, hogy napi szinten ingáznak az otthonuk és a munkahelyük, vagy az oktatási intézményük között. A telekocsizás elterjedése nagyban segítene csökkenteni ezt a forgalmat és a vele járó környezetszennyezést, ám ehhez olyan ösztönző mechanizmusok kellenek, melyek konkrét, kézzel fogható előnyöket nyújtanak a sofőröknek és utasaiknak. A dedikált telekocsi (vagy elterjedt angol kifejezéssel HOV – High Occupancy Vehicles) sávok kialakítása ilyen ösztönző lehet, hiszen ezek segítségével jóval gyorsabb bejutást lehet biztosítani a városba.

E tanulmányban áttekintjük a telekocsi sávok történetét, azok előnyeit és hátrányait, bemutatunk néhány nemzetközi példát, majd áttekintjük a budapesti helyzetet. Általánosságban elmondható, hogy a HOV sávok sokkal nagyobb mértékben terjedtek el az USA-ban és Ázsiában, mint Európában, Magyarországon pedig eddig nem is alakítottak ki ilyen dedikált sávokat.  Lehetőség pedig lenne rá, Budapesten például az M1-M7 autópályák közös bevezető szakaszán, egy HOV sáv kialakításánál viszont számos paramétert szükséges figyelembe venni és finomhangolni a hatékony működés érdekében, ehhez pedig részletes szimulációs elemzés és hatástanulmányok lennének szükségesek. Ilyen elemzések tudomásunk szerint Budapesten nem készültek, és a mi célunk se az volt, hogy egy konkrét útszakaszon elemezzük egy telekocsi sáv kialakításának lehetőségét, hiszen ez egy olyan komplex feladat lenne, mely messze túlmutat a projekt céljain és lehetőségein. Készítettünk viszont egy olyan szimulátort, mely szemléltetni tudja, melyek a legfontosabb paraméterek melyeket érdemes figyelembe venni egy ilyen későbbi részletes elemzés esetén.