1. Jelenléti oktatás felmérése COVID-19 után

A jelenléti oktatás COVID-19 utáni formáit, sajátosságait egy 19 kérdésből álló kérdőívvel kívántuk felmérni, melynek elsődleges célja az volt, hogy felmérjük, mennyiben változott meg az oktatók és a hallgatók hozzáállása a járványhelyzet hatására, mennyiben változtatta meg az oktatási módszertanokat, mit lehet és mit érdemes a távolléti oktatásból átmenteni a jelenléti oktatásba. A kérdőívek kitöltésére az oktatókat az oktatási dékánhelyetteseken keresztül kértük meg, e-mailes formában, a kiértékelés végül 568 kitöltés alapján történt.

Összegezve a kérdőív eredményeit, a következő megállapításokra jutottunk:

• Jelenléti oktatásban az oktatók motiváltabbak és véleményük szerint a hallgatók is, bár motiváltsági szintjük nem tért vissza a COVID-19 előtti szintre.
• Az oktatók szeretnek teljes személyiségükkel jelen lenni az órákon és figyelnek a non-verbális jelzésekre.
• Az oktatók nem bíznak a távollétiben történő teljesítményértékelésekben annyira, mint a jelenlétiben, ugyanakkor a jelenléti számonkérés jellemzően nagyobb oktatói terheléssel jár.
• Az online működés előnyeit az oktatók az adminisztrációra (pl. házi feladat kiadása), a gyakorlásokra, a jelenléti órák interaktívvá tételére, valamint a konzultációra pozícionálják és sokkal kevésbé a tényleges oktatásra (BSc-n csak a tárgyak 0-10%-t tudják online elképzelni). MSc-n ez az arány több karon jelentősen magasabb.
• Az oktatók nem egyértelműen elkötelezettek a távolléti oktatási módszerek irányában, a COVID-19 alatti oktatás sok negatív tapasztalatot is hozott, főleg a motivációt és a hallgatói munka tisztaságát illetően.
• Összességében elmondható, hogy a BME oktatói nyitottak a távolléti oktatási módszertanok felé, de csak óvatosan alkalmaznák azokat és csak meghatározott területeken.

2. EELISA Stakeholder Workshop

Az EELISA szövetség tagjai és legközelebbi ipari és kormányzati partnerek között 3 fókuszterületen tartottak online workshopot 2022. május 12-én:

• szakmai gyakorlat, nyári egyetem
• munkaadói és munkáltatói elvárások
• EELISA közösségek

A résztvevők vetésforgóban 45-45 perces időtartamban vesznek részt az interaktív workshopokon. A moderátorok online menti kérdőívek segítségével mérik fel a hallgatóság véleményét és tapasztalatait kiemelt kérdéskörökben, utána erről indítanak vitát. Példa a kiemelt kérdéskörökre:

• Mennyire nyitottak a cégek nemzetközi hallgatók irányába szakma gyakorlóhelyként?
• Mik a hallgatók elvárásai jövőbeni munkahelyükkel szemben?
• Hogyan segítik a cégek/vállalatok munkavállalóik beilleszkedését?
• Mik a munkáltatók tapasztalatai a frissen végzett munkavállalókról?
• Hogyan készíthetik fel a hallgatókat az EELISA közösségek a munkavállalásra?

Az egyes szekciók moderátorai a kérdőívek eredményei és a workshopokon kapott visszajelzések alapján összegzik a tapasztalatokat.

A résztvevő cégek nagy nyitottságot mutattak az EELISA által is támogatott szakmai gyakorlatok irányában, változatos módszerekkel segítik új munkavállalóik beilleszkedését és támogatják az EELISA közösségek célkitűzéseit. A felsőoktatási intézmények szintén nyitottak és értik a vállalati igényeket, az EELISA keretei lehetőséget biztosítanak a munkaadók által igényelt kompetenciák jelentős részének elsajátítására már az egyetemi tanulmányok alatt.

3. Practices of Leading Universities workshop

2022. május 12-én Prof. Michael J. Ginzberg tartott online előadást egy hibrid workshop keretében. A helyzetkép értékelése keretében ismertette, hogy a felsőoktatás nehéz helyzetben van, az eddig alkalmazott modellek (üzleti/menedzsment) nem működnek, hatékonyság romlik, alapvető változásokra lenne szükség. A válságos helyzet okai az elöregedő társadalom, a nemzetközi hallgatók megszokottól eltérő elvárásai a tananyag, oktatási módszertan tekintetében. A munkaerőpiac elvárásai is változnak, de nem biztos, hogy a távolléti oktatás a megoldás. Változik a fenntartói támogatás, változnak a költségek és arányok, az állami szerepvállalás radikálisan csökken. A COVID-19 hatási még mindig nem tisztázottak teljeskörűen sem rövid, sem hosszú távon.

Lehetséges kiutakként a professzor javaslata, hogy a szakokat felül kell vizsgálni, igényeknek megfelelően alakítani, a működést hatékonyabbá kell tenni, lemorzsolódást kezelni kell. Túl kell lépni a hagyományos hozzáállásokon, pl. a hallgatói létszám növelése önmagában nem megoldás. Rendszerben kell gondolkodni, az intézmények menedzsmentjét hatékonyabbá tenni, a képzések küldetését és nem csak a függetlenséget kell zászlóra tűzni.

Az online oktatási módszertan segítéségével kibővülhet a piac, nem csak a mostani piaci szereplők a célcsoport. Ha össze is vonunk szakokat, intézményeket, a képzések küldetését kell szem előtt tartani. Megfontolandó kevesebb szak fenntartása magasabb minőségben. Kulcs az új gondolkodásmód.

A hibrid workshop 2. előadása jelenléti formában zajlott a BME-n; prof. Ulrich Voltz (SOAS University of London) a Fenntarthatóság a vezető egyetemeken címmel tartotta meg előadását.

Az Egyesült Királyságban is téma az egyetemek állami és ipari/alapítványi fenntartásának, támogatásának kérdése. Ezt a kérdéskört nem csak gazdasági-társadalmi, hanem fenntarthatósági oldalról is vizsgálni, támogatni kell.

A fenntarthatóság divatos téma, hallgatók is érdeklődnek, sok szak fejlesztése is elindult a fenntarthatóság irányába, de kérdés még a pénzügyi támogatás megléte. Nem csak az a fontos ugyanis, hogy magas minőségű képzési programokat hozzunk létre, hanem ezek a jövőben is relevánsak legyenek. A jó oktatás feltételei a minőségi és releváns kutatási tevékenység, ehhez szakemberek kellenek. A hazai oktatás mellett a nemzetköziesítés is fókuszba került. A pénzügyeket, csereprogramokat, nemzetközi kutatásokat, posztgraduális képzéseket, PhD képzéseket, többes diplomát adó képzéseket is a fenntarhatóság alá kell rendelni. Globális gondolkodásra van szükség, nem csak a most elismert intézményekkel kell kapcsolatot kiépíteni.

A kutatás területén a kutatási célokat, küldetéseket irányítani kell, publikációknál a kutatások hatásait kell középpontba helyezni. A kutatóknak persze meg kell hagyni a kutatói/alkotói szabadságát, de a kutatási területeknek illeszkedni kell egy magasabb rendű stratégiába.

Az államoknak, kormányzatoknak klíma-biztos finanszírozást kell folytatniuk, ismerni kell a fenntarthatósági lépések pénzügyi, gazdasági vonzatait. Fenntarthatósági modellek létrehozására van szükség, ebben az oktatási intézményeknek kulcsszerepe van; az intézmények közti kapcsolatok hatványozottan fontosak az oktatók, kutatók, tananyagok fejlesztése szempontjából.

4. Experience-based teaching and other innovative methods

A 2022. június 10-én, a BME-n rendezett hibrid workshop keynote előadója Russel Seidl (Sawyer Business School, Suffolk University) volt, aki Strategy and International Buisness címen tartotta meg előadását.

Az előadás fő témája a tapasztalati tanulás, az experiential learning volt, mely témán belül elsődleges, hogy meghatározzuk a tanulás fogalmát. Ezt követően érdemes csupán a tanulás különböző formáival, típusaival, lehetőségeivel foglalkozni. Bármely tanulási irány is kerül előtérbe egy adott intézményi modellben, a hallgatók és az oktatók oldaláról is meghatározandóak a motivációs utak annak népszerűsítésére.

Az experiential learning túlmutat az egyszerű elméleti modellek, megközelítések tanításán, tanulásán; lényege, hogy a hallgatók megtanulják, hogyan lehet az elméletet használni a gyakorlatban, hogyan lehet a szerzett tapasztalatokat általánosítani és alkalmazni más esetekben, kurzusokban, a valós életben. Az experiential learning kihangsúlyozza a rugalmasság, az agilitás, az intézmények közötti kollaboráció, interdiszciplinaritás szükségességét a felsőoktatásban, a tanulási folyamatokban. Bár sok esetben megfelelő gyakorlatnak tűnik, nem minden intézmény, illetve szak képes ennek megfelelő szinten való alkalmazására. Olyan képzések során érdemes elsődlegesen alkalmazni, amely hallgatóinak figyelmét fel tudják hívni a folyamat relevanciájára, fontosságára, pl. eMBA. Az experiential learning alkalmazása során ki kell szakítani a hallgatókat a megszokott gondolkodásmódból, be kell mutatni számukra, hogy nem mindig a versenytársakat és a többi, iparágon (országon) belül működő szervezetet kell alapul venni.

Az experiential learningnek különböző megvalósítási lehetőségei lehetnek a fókusz direktsége és az elkötelezettség szintje alapján (pl. indirekt fókusz lehet egy szekunderkutatás nyilvános információk alapján, míg direkt fókusz, amennyiben kapcsolatba is lép a hallgató az adott szervezettel). Ilyen megvalósítási lehetőség pl.: az esettanulmányok, a vendégelőadók által tartott előadások, a kutatási projektek, a szimulációk stb.

A tapasztalati tanulás bevezetése kihívásokkal teli. Nehéz meghódítani, motiválni a hallgatókat az experiential learning alkalmazására, oktatói szempontból pedig nagyon komplex feladat annak koordinálása; szükséges hozzá a hitelesség, a reflekció (hogy megértsék a hallgatók, hogyan érezték magukat az egyes fázisokban, mit tanultak, milyen nehézségek voltak), az együttműködés (szükséges az elméleti alap is, de a hallgatóknak fel kell tudniuk azt dolgozni és értelmezni a gyakorlati életben).

5. Workshop a gazdasági és humán ismeretek oktatásáról a műszaki képzéseken

Június 3-án jelenléti formában szerveztünk workshopot a műszaki karok képzéseibe beoktató GTK oktatók között.

A workshop résztvevői:

A műszaki karok részéről: Lovas Tamás (LT), Székely Edit (SzE), Tóth Blanka (TB)

A GTK részéről: Benedek Petra (BP), Danka István (DI), Héder Mihály (HM), Nemeslaki András (NA), Princz-Jakovics Tibor (PJT), Szekeres Diána (SzD), Türei Sándor (TS), Veres István (VI), Vigh László (VL), Dr. Zilahy Gyula (ZGy)

Előzmények, célok:

A workshop célja a műszaki képzésbe beoktatott gazdasági és humán ismeretek tartalmú tárgyak oktatásával kapcsolatos tapasztalatok összegyűjtése a következő szempontok szerint:

• Változott-e a sikeresség a COVID-19 alatt, illetve a sikeresség szintje visszaállt-e a jelenléti oktatásban a COVID-19 előtti szintre (tárgyteljesítés illetve OHV eredmények alapján)
• A távolléti oktatásban alkalmazott elemek közül melyeket lenne érdemes megtartani
• Oktatási módszertan változtatása nélkül miben tud segíteni az adott mérnöki kar a tárgyak hatékonyságának növelésében (pl. kurzus időpontja, helye, tantárgy tantervi helye)?
• Milyen a tárgy fogadókészsége a mérnökhallgatók részéről? Változott ez a COVID-19 alatt és után?
• Milyen egyéb javaslat van tantárgyak hatékonyságának növelésére?

Olyan tárgyak oktatói, tárgyfelelősei osztották meg tapsztalataikat és tették meg javaslataikat, melyek valamilyen szempontból reprezentatívak, kiemelt jelentőségűek a műszaki képzések képzési programjaiban: Mérnöketika, Üzleti jog, Menedzsment és vállalkozásgazdaságtan, Minőségmenedzsment, Mikro- és makroökonómia, Környezetgazdaságtan, Környezetmenedzsment, Kutatásmódszertan.

A GTK oktatói üdvözölték a kezdeményezést, hogy a műszaki karok egyeztessenek a beoktatott tárgyakról, különösen azok tananyagáról, oktatási módszertanától, tantervi helyéről és órarendi ütemezéséről.

Általánosságban elmondható, hogy teljes távolléti oktatást a tárgyfelelősök nem támogatják, jellemzően egyes teljesítményértékelések és konzultáció során használnák az online megoldásokat. Csak olyan módszertant támogatnak, mely biztosítja a hallgatói munka tisztaságát és nem csorbítja az esélyegyenlőséget.

Szintén általános elvárás a gazdasági és humán ismeretek tárgyak elismertségének növelése: a műszaki tárgyakat oktatók és a hallgatók is lássák a tárgy illeszkedését képzésükbe, legyen az adott tárgynak egyértelmű helye a képzési programban. A műszaki karok segítsék megtalálni a tárgyak optimális tantervi helyeit és igyekezzenek a nagylétszámú kurzusoknak a hallgatók számára is kedvező órarendi helyet találni.

A GTK és műszaki képzések képviselői egyetértettek abban, hogy hasonló egyeztetésekre akár tárgyak szintjén is szükség van, ahogy a GTK beoktatott tárgyak tárgyfelelősei között is célszerű külön megosztani a tapasztalatokat.

---

Dr. Lovas Tamás, Kózelné Dr. Székely Edit Éva, Dr. Tóth Blanka