Az utóbbi időben két – főleg az angol terminológia miatt – látszólag hasonló és versengő fogalom jelent meg a közgazdaságban: a green accounting, illetve a carbon accounting. A magyar nyelvben meghonosodott fordításul jobban érzékeltetik a különbséget, előbbi a zöld számvitel, utóbbi a szén-dioxid-elszámolásnak felel meg. Története is mindössze 30 éves, az 1992-ben, az Egyesült Nemzetek Változási Keretegyezményének (UNFCCC) elfogadásával a Rio de Janeiro-i Föld-csúcstalálkozó során indult el az ÜHG-kibocsátás nyilvántartására irányuló globális mozgalom, és ezzel a szén-dioxid-elszámolás. A zöld számvitel kifejezést is csak az 1980-as évek végén kezdték el használni, és hagyományosan Peter Wood kötik (bár konkrét forrás senki sem nevez meg, illetve az environmental accounting is szerepel nála). A terminológiai egységet nehezíti az integrált környezeti-gazdasági számlák rendszere (System of Integrated Environmental Economic Accounts, SEEA), amelyet az ENSZ, az Európai Bizottság, az IMF, az OECD és a Világbank közösen dolgoztak ki, a nemzeti számlák (SNA) szatellitrendszereként.
A szén-dioxid-elszámolás (carbon accounting) vagy az üvegházhatású gázok (greenhouse gas, GHG) elszámolása (greenhouse gas accounting) olyan eljárásokra vonatkozik, amelyek segítségével mérik, hogy egy szervezet mennyi szén-dioxid-egyenértéket bocsát ki. A pénzügyi számvitelhez (financial accounting) hasonlóan a szén-dioxid-elszámolás is számszerűsíti a szervezet üzleti tevékenységeinek hatását – bár a pénzügyi hatás helyett az éghajlati hatást méri. Tipikusan az államok, vállalatok és magánszemélyek használják a szén-dioxid-kibocsátási egységek (carbon credit) piacán, az ilyen jellegű áruk kereskedése során (például szén-dioxid-kibocsátási egységek iránti kereslet megállapítására). A szén-dioxid-elszámoláson alapuló termékekre példák találhatók a nemzeti jegyzékekben, a vállalati környezeti jelentésekben és a szénlábnyom-kalkulátorokban (carbon footprint calculators).
A szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos elszámolások megbízhatósága a gyakorlati problémák és a konverziós tényezők miatt könnyen megkérdőjelezhető, ezért nehéz pontosan tudni, hogy a szén-dioxid-elszámolás mennyire reprezentálja valójában a szén-dioxidot. Sajátos érdekessége az angol nyelvnek, hogy az üvegházhatású gázok nevében is a green szerepel, holott pontosan a környezetre káros hatást gyakorló elemekről, vegyületekről van szó. Ezzel kapcsolatban az International Organization for Standardization (ISO) is tartalmaz néhány általános szabványt az 14064 szám alatt: ÜHG-k kibocsátása szervezeti szinten (ISO 14064-1), ÜHG-k kibocsátása projekt szinten (ISO 14064-2), és vonatkozó elszámolások érvényesítésére és ellenőrzésére vonatkozó előírások (ISO 14064 – 3).
A zöld számvitel (green accounting) egy olyan típusú könyvelés, amely a környezeti költségeket próbálja beépíteni a működés pénzügyi eredményeibe. Fő célja, hogy segítse a vállalkozásokat megérteni és kezelni a hagyományos közgazdasági célok és a környezetvédelmi célok közötti lehetséges ellentételezést (a valamit valamiért elv: quid pro quo). Költségoldalon elsősorban a következőket emelik ki: szennyezés-megelőzési költségek, környezetvédelmi költségek, az erőforrások újrahasznosításának költségei, környezeti helyreállítási költségek, kezelési költségek, társadalmi promóciós tevékenységek költségei, kutatási és fejlesztési költségek.
A kezdeti kihívások felhívják a figyelmet, hogy bevett gyakorlatot és nemzetközi sztenderdeket kell kialakítani ahhoz, hogy az hitelessé váljon és használható legyen. Tágabb értelemben a nemzeti számlák rendszerében (System of National Accounts) is használják, ahol a kifejezéssel arra utalnak, hogy a nemzet jövedelmének kiszámítása során így figyelembe vehetők a természeti erőforrásbázisban keletkező gazdasági károk és a kimerülés (elhasználás).
Forrás:
https://greenbusinessbureau.com/green-practices/energy/what-is-carbon-accounting/
Bowen, Frances; Wittneben, Bettina: Carbon accounting. Accounting, Auditing & Accountability Journal. 2011 Vol. 24 (8)
Schaltegger, S. & Burritt, R.: Contemporary Environmental Accounting: Issues, Concept and Practice. Sheffield: Greenleaf, 2000
Rounaghi, M.M.: Economic analysis of using green accounting and environmental accounting to identify environmental costs and sustainability indicators, International Journal of Ethics and Systems, 2019 Vol. 35 No. 4
Cairns, R.D.: Seeing the trees as a forest: what counts in green accounting, Ecological Economics, 2001 Vol. 36 No. 1, pp. 61-69.
Turner, P. and Tschirhart, J.: Green accounting and the welfare gap, Ecological Economics, 2017 Vol. 30 No. 1, pp. 161-175.
K. Moorthy and P. Yacob.: Green Accounting: Cost Measures. Open Journal of Accounting, 2013 Vol. 2 No. 1
Dr. Vértesy László